|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
A mester keze megpihen.
Az ecset mozdulatlan. |
|
 V
Meredek magas sziklán állok,
alattam sötét mélység tátong.
Sebes sodrású folyó rohan...
hullámot vetve siet tova.
|
|
 V
Kéz a kézben, karonfogva,
A Váci utcában andalogva,
Szemünk járt erre-arra. |
|
 V
Mégis megértem, hogy veled
együtt lehessek még tavasz.
Nagyon nehéz volt nélküled.
A sok virág most szép vigasz.
|
|
 V
Mit jelent a boldogság
talán csak szeretni
vagy szeretve lenni?
|
|
 V
S én nem tudom, hol vagyok.
Talán azt se: ki vagyok.
A kinti utca képe tükröződik arcomon,
A fák sóhajtanak,
|
|
 V
Szükség van Rád elhiheted,
Várunk Téged minden nap.
Áhítattal gondolunk Rád,
Isszuk minden szavadat. |
|
 V
természet miért hozol elém tökéletes rügyet
s bibét a szirmok közt mely látszólag ügyet
sem vet rejtekén a kacérságtól eltekint
|
|
 V
Lázban ég a testem, mert szeretlek nagyon,
alig várom, hogy megérintsd arcom
Simogass, becézgess,
kényeztess el engem, |
|
 MM
Éveid fehér kövek,
szavaid: ásatások, ércek;
hiszem én is: "fáj, ha ütnek"
az is fáj, ha téged. |
|
.jpg) V
Egy szál virág a nap fényében,
Szivárvány az égen,
De lehetek Te,
Ki vagy, s vagyok. |
|
 M
Ahol mindenki kedves,
vért vesz, vízzel tölti ereimet,
ahol mindenki rám figyel,
a halál sétál csendesen, |
|
 V
Még ma is sírnak a sinek
ha átcsörömpöl rajtuk a vonat
s a fájó zaj a néma tájra |
|
 V
Ó, ha benézhetnék valami tükörbe,
mely televízióként mutatja a jövőt!
Látnék bár földrengést, háborút,
nem bánnám, özönvízt, döghalált, |
|
 M
voltál nekem
szerencse, boldogság, alázat
falombot ringató őszi szél
télben szunnyadó barázdája tájnak |
|
 M
Hétágra süt a nap, kisarjadt a rét,
Palkó merőn nézi Mariska szemét.
Szívesen sétálnék egyet most veled,
ki kéne hajtani már a tehenet! |
|
 M
Aranyeső hullajtja a virágát
A természet most éli a világát. |
|
 M
Itt születtem én Baján,
Ez a Város az én hazám,
A déli országhatárnál! |
|
 M
Szomorúan felnézek az égre,
s ott látlak fényes csillagképbe'.
Szemem könnyes, emlékezem...
fáj, hogy te nem vagy itt velem. |
|
 V
Egy ölelés, egy összebújás...
Összesúgás, halk szavak.
Nem kell, nem kell több,
Ennyi elég, szín igaz. |
|
 V
Ábécés könyvem elővettem,
A betűket sorra elismételtem.
|
|
 V
És én azt éreztem,része vagyok a Világnak,
A természet óriási, teremtő csodájának!
Amikor valaki,benyitotta ajtaját a szobának,
Az égbolt sötétjében,csillagok ragyogtak! |
|
 V
Itt, ahol állok, enyhül a szél.
Foszlik a felhő, átsüt a nap.
Tarka szivárvány lába leér
tó tükörén ívelve hidat.
|
|
 V
...és megdobban a Föld, gyomrának mélyéből remeg,
Rezegnek az ágakon az árva falevelek,
Morajlón köszörüli sziklabérc torkát völgy s hegy, |
|
 V
Mióta a közeledben élek,
elveszítettem önmagam,
énem sápadt jelképe vagyok csak,
valaki, aki menekül, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 24. hétfő,
Bertalan napja van.
Holnap Lajos, Patrícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
