|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Cs
Elefántnak nagy a búja,
trombitáját búsan fújja,
sárfürdőt vesz, attól hátha
elmúlik a szénanátha!
|
|
 V
Mikor kezem ott pihent
kezedben
s nem tudtam
hogy nézzek szemedbe
|
|
 V
Újra csak az este szakad reám,
S tengernyi- millió örök gondolat,
Melynek végén, tiszta szívvel mondom,
Nekem nem kell, se elismerés, se hódolat!
|
|
 V
Zúgnak a harangok
búcsúszót zengenek |
|
 MM
Látod –e arcodat, ha rám nézel?
Ahogy hangomat hallod, érzel –e még kételyt?
Ítélsz –e még, vagy megveted,
Ideidézett helyzeted?
|
|
 Cs
Tegnapok homályába veszett
civilizációk csendjét
búsongó csillag
megfakult fénye őrzi,
|
|
 Gy
Kapunkon a postaláda,
Egy cinke pár megtalálta,
Hozott bele sok fűszálat,
Épített magának házat. |
|
 V
Ősz is lesz majd egyszer, csöndes, bíborszínű,
hervadt levél hintáz kis szellőben a fán, |
|
 V
Ki vagy te, hogy ítélkezz? Mert semmi sem semmi,
Mert minden számít, és az apró is hatalmas,
A nulla is érték, s ha tud levegőt venni |
|
 V
későn virrad kést
forgat a Hold
párás szemmel
hanyatlik a hajnal |
|
 V
Gondolatot szülő szövőszék,
A költőnek fontos kellék.
Az asztalon egy írógép
Várja a költő ihletét. |
|
 Cs
Legyél éltető vizem!
Szítsd fel hamvadó tüzem!
S Élek! Nemcsak létezem! |
|
 V
Honvágy mardossa a szíved,
visszajönnél kedvesem,
repülőre sincsen pénzed,
hogyan tovább, kérdezed. |
|
 V
selyem füvek virító pipacsa
égő-vörös szád,
csókos virág.
Nyári rétek frissen kaszált |
|
 V
Lépés nesze sem jár idebent. Most csak a szél
súg-búg valahol fenn hidegen, mert jön a tél. |
|
 V
Kétségek közt vergődve hol köt ki életed hajója?
Erőd fogytán, feladnád, belefáradtál valóban?
Keserű könnycseppjeid arcodat mardossa,
Elköltözött remény, kinek lettél lelke lakója? |
|
 V
Örök igaz értelemben
Fix pont nincs a végtelenben,
|
|
 V
Ez az ország ahol élek
Ahol a pénz nekünk álom lett
Ahol egy család négy kerék
Csupán csak álomkép |
|
 V
Ha jót akarsz, – hajót akarsz,
vitorlád bontsd ki bátran!
Szél szárnyán száll a képzelet, |
|
 V
Meredten álló fák lombján
röpke fénysugár vonagló
teste, összebújt tenyerek
közén életre kel. |
|
 V
Egy mozzanat, s elindul,
Szív, lélek együtt virul,
Feledett gyengédséggel
Érint meg újra. Végre!
|
|
 V
Csak úgy dőlnek rám
az elvetélt tegnapok
pedig még semmit nem tudok-
nem tudom vajon elég-e |
|
 V
az utolsó napsugár gúnyosan mosolyog rá:
elhagyott mindegyik szeretőd, |
|
 V
Szabadon szárnyalsz, jókedv derít,
kíváncsiság hajt, tudásvágy hevít.
Hogy értékesebb emberré válj,
Hidd el nekem: olvasni muszáj! |
|
 M
Megsimított fejtetőmön
Apró pillangó szállott.
Gyöngéd kezed elsöpörte,
S a fáról egy levél szétmállott. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 24. hétfő,
Bertalan napja van.
Holnap Lajos, Patrícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
