|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
életem hárfahúrjain,
Segítő angyal tanít:
Az akkord,
|
|
 M
Látod a Napsugarat? kérdezted mosolyogva.
Besüt az ablakomon és egész jó meleg van!
|
|
 N
hó megannyi csillámpelyhén keresztül lesem a világ
minden moccanását,
zajtalan a légmentes álomvilág kapujának sarka,
hol egy csepp Jégkristály a mindenséget rejti, |
|
 N
szüksége volt rám a világnak,
mint homokra a Szaharának,
illatra a tavaszi szélnek,
alkotásra a tehetségnek.
|
|
elaggott a tél jégcsap lábát levágták
csonkján távozik mankója napsugár
azt hitte szerelmével üldözte a tavaszt
hogy tágas fehér szobájába zárja |
|
 Cs
Új korszak jött, és boldogan
hittük, hogy most már jobb lehet.
Bocsásd meg édes kisfiam,
hogy EZT hagytuk neked !
|
|
 M
Szomorú dal ötvözte szomorúvá a Holdat,
Keserűn poroszkáltak fenn a cserfes csillagok,
A tenger csendes hullámokkal sírt az ég alatt:
Az éjmezsgye gyér peremén elveszve ballagok. |
|
 M
Fehér tél, fehér tél
Mesébe illő tájat festettél. |
|
 M
Pedig a szív,ugyanúgy szeret,
Mert mást,sohasem tehet!
Szeret addig,míg szerethet,
Hiszen ez tartja benne,a lelket!
|
|
 M
A szarka farka
éhenkórász tolvajok
arany karika. |
|
 N
Találd fel a gömbölyű fakockát,
Vagy csinálj fából vaskarikát,
Egy legyen a lényeg,
Hogy a Te eredményed... |
|
 N
És gondolkodtál e már azon,
most, 40 év után ,miért fordultunk,
indultunk megint egymás felé?
Mondják, a szerelem kémiai reakció. |
|
 Gy
S a kedves szemében kéklő Teli Hold újra fakadt.
Nem látott többé mást csak a szép árny arcát,
Kiért eldobná minden értékes álmát, s vágyát. |
|
 Gy
Mocorog a tér,
az éghető elég,
atomok száguldanak -
ablakomra fagyott a dér,
a napfény vigaszt* ragyog. |
|
 M
Egykedvű, monoton a villanymotor hangja,
Olajszivattyúnak gyors tengelyét hajtva.
Illesztett fogak közt őrli az olajat,
Hidraulikus hengerben, dugattyút mozgat. |
|
 M
Szép voltam, mint hajnalban a felkelő nap,
hajam gyönyörű, hosszú, selymes arany fonat.
Szemem, tengerkék, csillogó,mint gyémánt,
meggyszín ajkamon, pajkos mosoly bujkált.
|
|
 M
Elvesztettem – én balga! – az örökkön zöld fényű ragyogásomat,
Nyárból őszbe, őszből télbe öltözött át a virágzó palást:
Már nem csilingel fülemben a fűszálakon táncoló harmat,
Már nem igéz körém a suttogó természet éltető varázst.
|
|
 M
Mosolyod a legszebb virág
Mit nem látott még a világ.
Én vagyok az a szerencsés
Kinek adott téged az ég. |
|
 M
Kimentem a kertbe, nekiláttam ásni,
Gilisztát kerestem, indulok horgászni.
Fordítottam jobbra, fordítottam balra,
Ásóm a feketeföldet összekócolgatta. |
|
 N
Üvegtenger felé vitt utam,
s mikor a Fényöbölbe értem,
reám ülepedett halk Béke,
s hogy várnak rám, biztosan tudtam.
|
|
 N
Mi végre
születtél erre a vidékre?
Mások prédájának,
mégis, mi végre?
Higgyed, meglakolnak majd a gazok,
Üdvözülnek egyszer az igazok! |
|
 Cs
Egyik fehér, a másik fekete színben.
Harcuk rombolás volt Lélekben és Szívben!
Nem volt ki segítsen, hogy értsem e harcot,
s én Hittem, hogy betöltök ősi jóslatot! |
|
 Gy
Könyveim közt néhány régi példány,
apai örökség - többször olvastam már.
Vászonborításán
oly sok a szakadás, |
|
 Cs
a metró aljában megannyi lépés zaja,
áthatolhatatlan betonfal mögött
megragadt gondolatok sora, |
|
 Gy
Istenem! Jaj de jó volna
Visszamenni a virágos rétre,
Ragyogó napsütésbe,
Megpihenni gyermekkorom
Szép emlékébe’! |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 24. hétfő,
Bertalan napja van.
Holnap Lajos, Patrícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
