|
Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Nézek, nézek keresgélek
A csillagos égen,
Elvesztettem két csillagot,
Egyre csak azt nézem. |
|
H
Kémeim jelentették Gittus!
Új pasid van? Ezt mondta manus…
Én meg csak emlékszek.
Hogyan öleltelek. |
|
H
Gyönyörű szép kis lepkécske,
gyere ide hozzám!
Van egy rózsám kis szépecske,
szagold meg szaporán. |
|
M
Itt az élet, roppantul kemény,
Itt nem ismerik, mi az erény!
Itt nincsen más, csak pokol-fény… |
|
M
Csend volt. Meleg. A smaragd színű vízben
Enyhén baljára dőlt a behemót,
És elaludt… Miként a rakodók,
A kikötő, s a kihalt móló, minden. |
|
M
Habár az emberek gyűlölnek,
Lám, mosolyog a szelid ég!
Sugárzó íve, mint más szemnek,
Nekem is épp oly tiszta kék. |
|
M
Harmadik hónapja rab vagyok,
Körülöttem muszka hangokat hallok,
Amiböl érzem,reménytelen helyzetem.
Ami kevesebb mint valaha,volt velem. |
|
M
Még egyszer akarom látni
emlék enyém, történjen bármi,
nem feledem azt, ami volt,
hogy a Tisza mily szép lassan folyt. |
|
M
A lövészárokban, a terepen, bármikor érhet golyó,
Itt bent a bunkerban, egy akna, biz' nagyon is eltaláló…
Ennek persze van egy nagy veszélye, ami bizony bekövetkezhet,
Ha egy akna telibe talál, akkor a halál meg is érkezett! |
|
M
Covid volt a neve, álkoronát hordott,
kegyetlenül rombolt, testet, lelket, létet,
senki nem tudhatta, ki vet ennek véget,
gonosz király módra életeket oltott. |
|
H
Az öreg szú, mélán
átrágta magát
egy fenyő odván.
Átérve a túloldalra |
|
M
Fronti létemnek, nyűgét, keservét kinevetem vagy elsírom…
Ez az én hordozott keresztem, cipelem is… amíg, még bírom!
A szélvihar itt zúgva-bömbölve tombol egész éjszaka,
A lövészárokban beszélgetnénk, de elnyomja a szava. |
|
H
A harcost ledobta a
Lova, úgy megijedt kígyótól.
De csak odébb ment. |
|
M
A fiú állt az égő fedélzeten,
Csak ő volt egyedül életben.
Mindenki menekült, csak őt
Tartotta a fegyelem...
|
|
M
Azután egy kertbe rángatott
- Fáknak levelei sárgák, és az Ég szürke-,
Azután egy kertbe rángatott,
Ott a kertnek színe úszott jól kivehetően rozsdás- vörösbe,
Ahol a fűbe befektetett, Istenem, mintha örökhelyem lenne. |
|
M
Elhagytam a szülői házat,
S örökre hagytam el talán,
Sok szép intést, sok jó tanácsot
Adott az útra az apám. |
|
H
Árvákká lettünk, kishúgom!
Mi lesz ezután, nem tudom,
hiába szólítjuk jó anyánk,
már föntről nézhet csak le ránk. |
|
M
Szólt az Isten: „Kedves fiam Noé,
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é."
Felelt Noé: „No megöregedtem,
De ilyen jó bogyót még nem ettem." |
|
M
Macskajaj, ha másnapos vagy,
lócitromtól józanodhatsz.
Kutyagumi a jutalmad,
részeg disznó voltál tegnap. |
|
M
Fagyba zárt világ,
dérrel hímzett szőttese-
télvíznek dísze. |
|
M
Miért vagyok én még itt?
Miért is mennék haza?
Miért hiszek a küldetésben?
Miért hiszek még győzelemben? |
|
M
Úgy érzem itt születtem,
hosszú emberöltőt éltem
Bejártam minden rögöt,
két viharos óceán között. |
|
M
Fordítsd hát nézésed inkább a nap irányába,
És a mindig derűs horizontok felé,
De ne akarj itt újjá születni,
Mert a napnyugta fájdalmas, és benne már nem lehet szeretni. |
|
M
Tűlevelek ködkönnye pereg
Szél se simítja a messzi eget,
Dús avaron hang talpa se lép,
Fák derekába bújt a sötét. |
|
M
Eljön a halál, és a szemed lesz
az a halál amely kísér minket
reggeltől estig, álmatlan,
süket, mint egy régi lelkifurdalás |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 17. vasárnap, Jácint napja van. Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|