|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 N
A hajszálerekben,
Mint patak hegyekben
Egyre árad a vér
S kezed kezemhez ér. |
|
 N
Ha szobatudós lennék
Az ágybók ki se kelnék.
Folyton csak álmodoznék
A külvilággal nem törődnék. |
|
 N
józanodás;
hogy rájöttem:
ez mind álom,
csókod már nem
érzem számon,
|
|
 N
Törött szárnyú madár vagyok
Porszürke ágyamon csak vergődöm
Lélekszárnyakon szárnyalok
Energiával fel így töltődöm
|
|
 N
Mit tennél, ha megtudnád,
milyen régen várok rád.
Hogy mennyire szeretlek,
a szívemben temetlek.
|
|
 N
Ne fuss el, ha melléd végre odaérnék
Itt van rád szükségem, töröld le könnyeim
Hogy öleléseid űzzék félelmeim
Ha értenéd! Mennyire élni szeretnék..
|
|
 Gy
Csöndes fohászom száll az égbe :
- Vigyél hát engem kísértésbe !
- Tudom, hogy tőled kérni fád ! |
|
 Gy
Ne látogass barátom,
szégyellem azt, hogy félek,
szeretném nem mutatni,
őrizz szép emléket! |
|
 Gy
Nehéz a szívem...de érzem:szeretlek!
beolvadok lelked bársonyos selymébe...
Nehéz a szívem...de Veled ébredek...
s elmerülök lelked szép igézetébe' ! |
|
 MM
visszahull rám,
mint békességes
szivárvány hullám. |
|
 H
Panasz-brácsáján búg a szél,
És eső szemereg,
Sötét takarót öltenek
A csillag-fellegek.
|
|
 N
az élet borzalma szememet zárja
szívem veri a taktust bolond kolomp
ha kialszik keserű füstöt ont
kanócos lelkem hűl kitárva |
|
 N
Napok múltán ráeszméltem,
Őt keresi a lényem,
Léptem már Hozzá hajt,
S szíve már oly' közel van. |
|
 N
Erdők tépett ruháját
lassan már hó borítja
köd rejt nyomot az úton,
s az ösvényt eltakarja.
|
|
 H
Mindenki érezte, hogy egyszer eljön az elmúlás,
Téged a névnapodon ért az örök megnyugvás.
|
|
 H
Szikrázó parazsat szítanak e szavak.
Jaj , nekünk lesz belőle égető teher!
|
|
 N
Tűnik a Holdfény
sápatag fénnyel
|
|
 Gy
Túl rövid az élet ahhoz, hogy
eldobjuk azt, akit igazán szeretünk, de
Túl hosszú ahhoz, hogy
meg is tudjuk tartani. |
|
 Gy
s én szárnyaim emelem
távozom az eszmélés szelén
arcom nap felé fordítom
hagyom átjárja lényem
az átható kozmikus szeretet |
|
 Gy
Ezt jelzi a kép is a versem felett,
igen, „Rögtön jövök, ebédelni mentem”
hiszen a nagy tudást, mint az ebédet,
mikor éhes vagyok, a fejembe rejtem |
|
 Gy
Ragyog az őszi fény, a táj csámborít,
Oly régen óhajtom ezt a dzsámborit.
Indulok már, hátamon a zsákom,
Benne sosem volt, híres ifjúságom. |
|
 N
A Napba belenézve,
Egy emléket idézve,
Lelked mély bugyrában égsz,
Mikor ismét az útra lépsz. |
|
 N
Ha még azt is mondja, hogy ma
"Szép vagy, ragyog a szemed!"
Akkor az mi lehetne más,
Ha nem őszinte szerelem! |
|
 N
Egy érintés, de az életem a tét
Egy kéz ami a sírig elkísér.
Minden emlék az enyém marad,
Minden szeretetem a szívedben ragad. |
|
 N
Karjaidban már nőként a kegyetlen fagy el nem ért!
Tekinteted csillagként ragyogta be az eget,
S én nem féltem, mert éreztem halk lélegzeted.
Tested édes illata beterített, elkábított mindent, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd,
Lajos, Patrícia napja van.
Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
