|
 Vendég: 42
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Én
megteszem,
nekem
már nincs mit vesztenem |
|
 M
A csend hangja - az erdő lágy békéjében,
mely elterül a mély búvó rejtekében...
A csend hangja - gyönyörű, szívedhez szól,
mely mindig a békéről szépen dalol. |
|
 M
Halott madár már az éltető remény.
A semmiben vergődök,elhagyott a fény.
Szomorú fekete csend borul rám.
Üres szívem takarója hideg magány! |
|
 N
- Takarodj, halál! -
Hátha egyszer mégis,
Mégis
Fel az égbe száll.
|
|
 N
látatlan akart maradni
ködszínné foszló
hűvös alkonyat |
|
 N
Szeretnék még egyszer
egyetemista lenni,
tele vágyakkal, boldogan
tervezgetni. |
|
 N
Megbabonázott az éjszaka.
Megszólalt bennem a vér szava.
Vágytam a szemed, az arcodat,
és csókolni forró ajkadat.
|
|
 MM
S a varázslatos zöld szőttesen ülve,
A csillagok alatt hímeztünk egy címert a takarón,
És elképzeltük, hogy ez csak egy kaland,
Ott éltünk senkitől és semmitől sem félve... s az Idő szaladt. |
|
 Gy
itt vagy velem
nem kell, hogy mondd
szemedből látom, nagyon szeretsz |
|
 N
Titkos a szerelem, titkos a vágy,
Titok az érzés, titok minden ölelés.
Nehéz így szeretni, sok a szenvedés
Amit Veled lehetek, szörnyű mily kevés
|
|
 Gy
A test és szellem nem azonos.
Kettéválni vágyik mindig.
A test lehúz, a szellem emel,
a tiszta égboltra fel,
|
|
 N
Érzem csókodat
Áll a pillanat.
Testem elrepül
Veled egyesül. |
|
 MM
Vigyázat ember, ne nyúlj ehhez,
Nehogy átlapozd, kinyisd!
Vigyázat! Könyv! Nem veszedelmes!
Nem öl, nem gyújt, csak tanít!
|
|
 MM
Még mindig tőled koldulnék megváltást
de mára zsigereimből úgy vetlek vissza,
ahogyan a sivatagi olaj kutak
a föld gyomrából köpködik aranyukat,
|
|
 MM
Kuszán papírra vetett sorok
Rendetlenkedő gondolatok.
Visszafojtott, néma szavak.
|
|
 M
Kínokkal teli életünk,
mint elnyűtt ruhát, levetünk,
nincs új ruha, a sír hideg,
lelkünk menekül, didereg. |
|
 M
Ballag éjben egy vándor,
tarka-rongy a ruhája
köd lepte félhomályban,
sár lepi avarcipőjét, |
|
 M
Kismadár, kismadár,
Rozsdafarkú kismadár,
Berepültél ablakomon,
Leültél a csilláromon, |
|
 M
Hajlik az év már, s tarkás oldala látszik a hegynek,
sárga levél táncol, s forgó széllel tovaröppen.
Másutt meg pírral búcsúzik tőled az évszak,
s érett szőlő illata szárnyal a dombokon által. |
|
 M
Holnap után esőerdő,
vad világa el lesendő. |
|
 M
Itt a vége,
Fuss el véle,
Ellentéteket megelégelve,
A másikat felemelve, |
|
 M
Régmúlt időkben élek,állandó félhomályban,
azt hiszem örökké élhetek,ahol a nap
aranyszínűvé festi a tájat
s éjjel a csillagok ragyognak. |
|
 M
Mit mondhatnék? Szavaimmal a Semmibe elvesznék...
Mit mondhatnék? A Csend tavában bolyongva eveznék...
Mit mondhatnék? A távoli köd derengő fényében leledznék...
Mit mondhatnék? A felhő bárány-bolyhában veled ébrednék... |
|
 M
Égbe nyúló hegyből cserzett,
Kovácsüllőn ércből edzett,
Lassú tűzben felhevített,
Hideg vízben csendesített, |
|
 M
Itt vagyok!
itt vagyok a sarokban.
Tudod, rossz voltam
és ide tettek, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd,
Lajos, Patrícia napja van.
Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
