|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Cs
Mondd, voltál-e már úgy, hogy hiába vártál?
S mentél-e már úgy, mindegy merre jártál?
Szóltál-e már visszahívón, tűnő árnyak után?
Hagytál-e már nyújtott kezet, elengedve sután?
|
|
 Cs
Egy út suhan ki álmomból neked,
és utolérem lépéseidet,
belénk karol, eggyé ölel a szél,
lágy szőnyegünk a lehulló levél,
|
|
 Cs
Kedves! Lettem általad víztükör,
melyben a napsugár tündököl,
Lettem tenger, melyben merül a fény,
lettem part, homokjában melegíteném |
|
 H
Egyszer csak én is meghalok,
mit írtam, vélem múlik el!
Ám jönnek újabb dalnokok,
és mind oly szépen énekel! |
|
Nagyapámnak volt egy lova,
Remény volt a neve,
Apró koromban szekerén
Poroszkáltunk vele.
|
|
![]() V
Az éjszaka csöndjében álomképet fest a magány,
olyan árván nézi ahogyan a test vágyakozva,
könnyed ecsetvonásával körvonalazza
ajkaidnak kontúrját. Megpihen egy pillanatra, |
|
 M
nincs visszaút,nincs már semmi
holdévekbe nyúló árnyék
elhalálozott,messzi násznép
nincs visszaút,nincs mit tenni. |
|
 M
Veled a valóságban élek,
Nem képzeletek vezérelnek,
S így már nem is félek,
Csak téged nézlek |
|
 M
Balaton,én csodás tengerem
vonz hozzád különös delej
sodorjon bárhová az élet
hozzád újra s újra visszatérek. |
|
 M
Istenem, ahogy az életbe mélyedek,
Minden formát átveszek,
Vagy talán hasonlatot keresek...
Hol gyémánt fehérek a virágok s Télben a hópelyhek. |
|
 M
Vén akácos mélyén körbejár a csend,
Galagonya ágon elbabrál a szél.
Tompa zizzenéssel hullik a levél,
Fatuskóra ülve múltam elmereng. |
|
 M
Kongattam már
magánynak dallamát,
átéltem rég,
életem hajnalát.
|
|
 M
Hótiszta álmaimban minden él
A valóság arca sem oly fakó
S ha csöppnyit meglopom a holnapot
A múltam a jövőmmel összeér. |
|
 M
Mosolygós lány tündér álomképe,
Mikor ránézek annak vége.
Mindig lopva nézek a szemébe,
Tündér lehet és világbéke. |
|
 M
Hogy ha én lennék a fény,
mi nem engedi,hogy legyen sötét,
Hogy ha én lennék a fény,
tündökölnék minden élő egén. |
|
 M
Elment Gyuszi egy új világba.
Hamvait a Tiszába hintettük |
|
 M
Jobb szélső kunyhóból Ő vágyik tavaszra,
vesszőkhöz napszámra szegődik nyaranta.
Hűvös őszi reggel begyűjteni lohol,
hosszú téli estén másoknak tilinkol. |
|
 M
Miért fáj a lelkem Utánnad?
Miért kínoz még mindig a bánat? |
|
 M
A bodzaágat arasznyira vágtam,
jó bicskám volt a szerszám általában,
meg jó szemem, s tíz föl nem adta ujjam,
a többit tudtam is, meg rátanultam, |
|
 M
Magamnál lenni mindig csak hősömül,
Kezdetet s véget zárva dalaimba,
A mindenséget vallanám ősömül,
S nincs,ki reám zárt ajtómat kinyissa. |
|
 M
Szellemek szárnya, úgy ring a kötélen,
anyócska ruhái, mit föltereget. |
|
 M
a pénzzel kell szeretkezni mint őrült
felmászik a falon ágyadba piszkít
ordítasz míg sikolt elázik viszket
ha elhagyod hazárdot mint aki megorrolt
|
|
 M
Vándorló csillagok ballagnak
Odafent,
Gyalog; |
|
 Cs
Ne azt add, amit kapsz!
Légy különb annál!
Szíved legyen vezéred,
adj szívedből a szegénynek! |
|
 Cs
roppantson ketté görnyedjen az éj
görnyedjen térdre egy roppant fekély
keserű csókot hegedül a kín
neked ül aktot keserűn a rím
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd,
Lajos, Patrícia napja van.
Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
