|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Áldjon meg az Isten, hogyha nem szeretsz is,
Hogyha már az enyém soha nem lehetsz is.
Minden szál virágért,
A mit nekem adtál, ezer annyit adjon, |
|
 M
Mostanában olyan nyomott vagyok,
gondolataim búsak, oly szürkék,
hervadóak, ködösek, mint az ősz,
s fojtogatnak groteszk, fájó tüskék. |
|
 M
Csillagok itt,ott mutatkoznak
Fényesebben csillognak.
Ha a felhők végleg elmennek
Csodáját látom az égnek. |
|
 M
Alszik a város, mélyek az álmok,
szárnyakat bontva felfele szállok,
ében az éjjel, messze a hajnal,
csillagesőt szór fentről egy angyal. |
|
 M
Ám örökké nem győzheti le az ember,
vége lesz ennek a csúf gyiloknak egyszer! -
Újra álmodom, tegnap látomásom volt:
szép zöld réten sok száz békében kóborolt... |
|
 M
A témát felemelte egy költő,
elvitte őt témástul a mentő.
újsághír lett a baleset,
a költő híres lett. |
|
 M
Emeld meg fátylam és nézz!
Te vagy az első halandó, aki meglátott.
Templomomban beosontál tolvajként,
És mostan,eljutva idáig,engem ne átkozz. |
|
 H
Indián nyár köszöntött a berekre,
bágyadtan ásítozott a kicsi ház,
fölötte lubickolt a szelíd napfény,
míg nádtetőn a kémény lomhán pipált. |
|
 H
Száll a madár a magasba,
keringőzik ide,oda mintha
várna valamire,talán az én
fájó szivem üzenetére. |
|
 H
Amikor alszol, szebb vagy, mint ébren.
Szerelmem, hagyd magadat a párnák között !
Örök harmóniában létezel
Mint, aki bábuban csendesen bezárkózott. |
|
 H
Nézd, de szép, csörgedezik a patak,
nem cseng a szél fülemben, nem zaklat.
Gyengéd napsugár cirógat lágyan,
hogy még itt maradjon arra vágytam, |
|
 H
Hiába adnám a testem másnak,
Ùgyis megbánnám másnap,
Hisz megosztottam a lelkem,
Te vagy a szerelmem. |
|
 H
Dereng a hajnal, még nincs napvilág,
Lassan távozik a szürke álomvilág.
Éjtündér menekül a fény hatalmátol, |
|
 M
Októberi lángok parazsa a fákon
Mégis dérvirág kel reggel a párkányon
Hosszú sóhajú nyár tudja hogy már vesztett
Mint ahogyan azt is mindig lesz új kezdet |
|
 M
Az istenek hegyén,
a Föld az Éggel összeér,
ott lakozik a szerelem,
ölelésből ember legyen. |
|
 M
Két
galamb
turbékol,
fenyő ágon- |
|
 M
Te nyiszlett, te sunyi,
most miért vicsorogsz?
Miért csámcsogsz, röhögsz,
tán rajtam vigyorogsz? |
|
 M
Napsütésben ha árnyékra vársz,
itt találsz majd egy cseresznyefát,
és egy magas nyírfa is van itt,
szél lengeti hosszú ágait. |
|
 M
Utolsó szavaimmal ruházott, rongyos csalfa jövőm,
Nálad nem létezett álmom, csak te, az éber cselszövő,
Hajnalokon úgy fázott benned a ködbe burkolt idő,
De múlásával érett ami majd egyszer bennem kinő, |
|
 M
Ha elmész,fájni fog az emlék,
amikben boldoggá tettél.
Nézz vissza egy pillantra,
Könnyeimben evezhetsz vissza. |
|
 M
Verseimben
ritmuságyon, rimek vánkosán
alszanak a gondolatok,
álmodom talán. |
|
 M
Később visszajött piszmogva, duruzsolva,
tán csak nem bocsánatot szeretne tőlem kérni?
Lágyan cirógatott, fülembe pusmogott,
talán óhajtott még valamit, vagy jött ígérni? |
|
 M
Tövises ága,
fehér fürtös virága,
a rét abroszán. |
|
 M
Ott vagytok a tiszta, fényes ragyogásban,
holdvilág sugárban, puszta szikrázásban.
Egy könnycseppnyi, meleg, furcsa álmodásban.
hópehelynyi éjnek, alvó magányában. |
|
 M
Maradj, maradj olyan, amilyen,
Legyél a lelkem véleménye-
Inkább,hogy olyannak tűnjél…
Jobb,ha bízunk egymásban egymást megértve. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 20. szerda,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
