|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
szerelmünk ez a vad önzés
mely minden ablakon betör
szerelmünk tűz örjöngés
elemek tánca mely megöl
|
|
 V
Csodálatos volt az éjjel,
Tele vággyal,szenvedéllyel,
Álmaimban itt vagy velem,
Elvarázsol ez a szerelem.
|
|
 M
Számolgattam a birkanyájat,
szűk hídon sorba ballagott,
felhőrajt, mely a nyári égen
apró foltokként átlobog. |
|
 G
Bánatom fojtom a párnámba
míg a takaróm a lábam közé veszem,
s vágyamat ölve az ágyamba
lepedőmet gyűrve nélküled temetem
|
|
 G
A fáknak az illata
Olyan, mint egy csók maga.
Ózon dús a levegő
Lelked attól lebegő. |
|
 G
Magamra húználak,őrülten szeretve,
felfeszítenélek gyönyörből vert keresztre,
az éjszakát vörösre festené a szemed,
tombol a tangó,táncolnék Veled. |
|
 G
Virágaiban
fehérlik a meggyfaág
örömmel nyílik |
|
 G
S járókelők sokasága,
irigykedve néz a házra:
’Nincsen gondja, se szemete,
tegyünk így mi is, hisz tiszta a környezete! |
|
 G
Végül a Nap felnevetett,
Mint gáláns gavallér;
Ékesítette az eget
Nagy szivárványgallér.
|
|
 Sz
Szerelmem úgy tőr fel,mint
Vezuvból a láva.
Mindent elönt,mi útjába kerül
és forró izzással veszi körül. |
|
 Gy
Fekete felhő a szívem,
bánat tócsák földre gyűlnek, |
|
 Gy
Rét száraz füvén,
legelésző nyáj tikkad,
esőért bőgnek. |
|
 Sz
Bárhova nézel is, álmait ízleli, zengi az élet,
Szerte a légben a múlt avar ősszaga vágyakat ébreszt,
Éneket, illatot aggat a fákra a hegymegi szélúr.
Hetyke a dallama, melyre ma kékeget ugrik a gédur.
|
|
 M
Nem beszélek arról, mire gondolni sem merek,
nem írok arról, amiről beszélni sem tudok..,
nem kell üres fecsegés, sem léha tetszelgés,
legyen a szó, az ami: súly, zúgó kőgörgeteg, |
|
 Gy
Követ morzsol a vén idő még,
Víz oktat, szikla prédikál, |
|
 G
Köröztök, mint dögkeselyűk teszik,
mik csőrükkel cafatokká hasítják a fellegeket.
Gátlástalanul lecsaptok a bomladozó tetemre,
gyűszűnyi alázat nem szorult belétek. |
|
 G
Más vár ránk, nekem most meghaltál.
Hátrapillantok, és nem nézel vissza.
Hátrapillantasz, és nem keresem a szemed.
Isten áldjon az utadon! |
|
 G
Halálnak halálával halt reményem,
Megsiratni balgaság, s csepegtetni a könnytengert,
Úgy is csak acélos jégcsappá dermednének,
Lényedbe engedtet tanyát verni a decembert. |
|
 G
Hol ég s föld összeér rom marad nyomán,
Süvőltő vad vihar tombol, jajongva zúg az ár,
Tépi,cibálja,ünnepi ékes ruháját dobja szét,
Fákat,követ,embert, semmit meg nem kímél. |
|
 G
Démétér, az anya
félőrülten, eszét vesztve
járta az erdőket, réteket,
kereste sírva-jajongva
az eltűnt gyermeket. |
|
 G
Illatod bódít, s körbeleng.
Az este szőtt testünkre takarót.
Csókod rózsaajkam szirma lett,
együtt nyílunk,
egyek vagyunk. |
|
 G
Úgy járhatsz, mint a medve
elment a méztől a kedve
|
|
 G
Keresem, mint egy menhelyet,
hová bújtattad lelkemet? |
|
 M
Harmatos virág a réten
Naptüzét is benne érzem.
Fogy a gyöngy a naptüzétől
Amit küld a messzeségből.
|
|
 M
miért ül trónodon a kétség
miért nem hull a válladra haj helyett
ki istenként volnál a reménység
valaki aki csak tanítvány lehet
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
