|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Ős fák között a Teng Fu-nál
sziklába vésett templom áll.
Falán a régi istenek
örökké élve díszlenek. |
|
 Sz
s melegért koldulva
csupaszra vetkőzve
levelekkel sírnak
a bús őszi fák. |
|
 M
elvégre szűcs vagyok akárha tímár
kenyerem a kés húsol a csersav
nálam nyersbőr szűz tímsóban áll
a szőr amit a hasad alatt elcsap |
|
 H
Az élet-vesztő vesszőfutás végén Örök Kupola áll,
azok számára épült, kikre nem vicsorog már Halál..
|
|
 M
Megkésett álmok
hasítanak végig
s feljajdulva folynak
le a combomon, |
|
 M
Hol áll a halál?
Ott a hátad mögött
Folyton kaszál
S uralkodik a lét fölött |
|
 H
Dallam kél a néma éjszakában
bánatról és szerelemről szól.
Bús nótát kap szárnyára a szél,
hallgasd hát,hogy miről is mesél. |
|
 H
Áldott legyen a Teremtő,
ki nem hagyja magára a csüggedőt.
|
|
 M
fagyos zörejben
lépések csikorognak -
kongó február
|
|
 M
Csendben kopogtat
a józanság nesze:
Kislány! magának
elment az esze,
|
|
 M
Tört szárnyú madársereg,
Hullat
Hajnalok keblére
Fáradt múltat, |
|
 h
Ha fújt, ha sütött, ha esett,
Te mindig ott vártál engem.
Este mikor hazaértem, nem a küszöböt,
Téged kellett átlépnem.
|
|
 M
Bort ide az asztalomra
Ne legyél már olyan lomha
Villányit adj édes lelkem
Hogy az eszem élesedjen |
|
 M
Istenem! Jöjj közel!
Tégy csodát! Engedd, hogy
mindenki láthassa fényedet!
Adj még egy esélyt az embernek! |
|
 M
ha port törölnek mind a csillagok
lakkfekete égre megpihenni ülnek
a felhőtlen rideg tavaszra ünnep
száll magam vagyok s megvirradok
|
|
 M
A szálak kapaszkodnak, mint kusza emberkezek,
És tartanak, mindig erősen tartanak;
Ebben láttam minden dolgok értelmét, hogy ezek
Mindent legyőző kapcsolatot alkotnak.
|
|
 M
Annyira elfoglalt voltam, s hogy szavaimat ne feledjem,
A befagyott ablakomra sorokat írtam.
Az ablakom fehér ólomból volt...
Csillagokat szórt.
|
|
 M
Térdelt az út menti feszület előtt
háborgó lelkében a bánat csak nőtt
összekulcsolt kézzel érte az este
mozdulatlanságtól sajgott a teste. |
|
 Sz
Nekem már nem maradt más, csak a szavak,
mik téged kergetnek üres udvaron,
s a fagyos fűzfaágak, mik egykoron
zöld titokkal ölelték be a nyarat.
|
|
 Sz
Könnyeim vékony fátyolán át
gondolkodtam, mi az mi bánt?
A csillogó apró cseppeket felitattam,
minden rendben van, - mondtam magamban. |
|
 H
Közömbös maradtam,
- mint panelmacskám az egérre,
fütyült rá nagyívben, inkább
moslékot evett ebédre - .
|
|
 H
Elmúlás, mindent tönkre tevő szó,
Elmentél, tán jobban elfogadható!
Igen, csak elmentél, kilépve rögös utadról,
Megszabadulva a mindennapi gondoktól!
|
|
 H
éjbe-égő napalm-felhő a kék határán
horizont-hegy fölött ezüst-foncsorú hold
udvarában áll a lánymagány-rózsapír
|
|
 Sz
Hol nem állnak falak
Utadba
S úgy nevetsz, mint régen,
Mint ma, |
|
 Sz
Fázott, éhezett a többiekkel, mint
torz figurája e szánalmas létnek,
úgy lépdelt mint élő-halott.
Elhagyta ereje, nem akart élni.
Az értelem rég megkopott. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
