|
Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
M
az Élet, - akár egy
"zászlós-ember"
tarkállik a fényben
|
|
M
Ahogy sétálunk a réten,
ökörnyál száll az út felett,
fénylő, tündéri selyme szépen,
kezemhez köti kezedet. |
|
A
Induljon napotok
frissen és vidáman,
úgyis van elég baj,
sajnos a világban.
|
|
H
Istennő vagyok, szerelmek paradicsomi rétje,
éledő bokrok mögött, a hegedűk reszketése.
Ártatlan éden, s titkolt, édes vágyak gyönyöre,
ám ajkunk ezüst szaván, csókod nesztelen öröme. |
|
H
Szomorú színű szirmokat szór a szelíd szél szerteszéjjel,
Érzékeknek éteri Édenét érezteti az éjjel,
|
|
H
Szakadó esőben, éjjel,
Egy kamion suhan,
Az útszélén valaki áll,
Tűzpiros kabátban.
|
|
H
A tegnapok terhe rámtelepedett,
s ólomsúlyával dőrén cipelem.
Miért akarja, hogy ne szeressek
élni nélküled?
|
|
H
Egy szál rózsa csak.
Tüzesen izzó szirmain
a bársony pírja ég.
|
|
A
Nyernem kell. Itt, és most!
Nem halaszthatom ez ütközetet!
Bár seregeim nem elég felkészültek.
Lépni kell, vagy elbukok.
|
|
A
Üzenem, hogy meg van a pénz,
Azért ne bánkódjon,
Hálából egy Koós János szám,
Most csak neki szóljon. |
|
A
Oh, sokarcú, római istennő!
Néhai falvaink egykori padjain ülve
Pletyka volt a neved,
|
|
M
Testem porlad majd.
Szél süvítve bomlaszt, |
|
H
Oly tisztán látom a Napot, mi rám ragyog,
Hagyom had cirógasson, így szabad vagyok.
Júniusi szellő simogatja forrón izzó testemet,
Bámulok az égre, s követem a kóbor felleget.
|
|
A
Mámor álom határán állok
Tátra tetején halálra várok
Szállok lebegek, érted epedek
|
|
A
Szellő? Szélzúgás? Szélvihar?
Tornádót növeltünk,
s tettünkért felelünk.
|
|
A
Egy szál gyertyával
emlékezzünk mi is,
Nem nagy dolog,…de Ők mind,…ezt megérdemlik.
|
|
A
Fásult szürkeségben
ontja éjszakám a perceit,
végtelen űrként
sötét szavakból
|
|
A
Talán még mindig mindenért engem szeret
Nem mozdulok meg úgy, hogy ne gondoljak rá,
Keresem kutatom, választ sajnos ő sem talál
Mindig elkerüljük egymást
|
|
A
Gyomrom helyén egy kockakő van.
Nyelvem egy száraz rongydarab.
Térdem remeg, és űzött szívem
kétszázat ver egy perc alatt…
|
|
A
Az Ember, falevél a szélben.
Pedig mindent, mit az Isten adott
Zöld, felnő, terem majd elszárad...
Földre esik, elrothad ott.
|
|
M
itt: Pásztó környékén nyújtja be
Nógrádba a lábát
- a fenséges Mátra |
|
M
Legjobban az egyszerű
virágokat szeretem.
Nem tudom, mi vonz
hozzájuk magam sem. |
|
M
Alszik a csend a lelkemben
Mégis a dalod éneklem.
Nem hallja senki dalomat,
Talán a csend, az alkonyat. |
|
M
Azon a ködös őszi, kora reggelen,
Álmosan ébredt a szomszéd asszony.
Köszöntem is neki, ahogyan ez illik.
De nagy fene köd van, Mondom viccesen. |
|
M
Hogy tetszenél nekem!- ha rám szórnád a fényt,
ahogy én tenném veled, s nem lenne több kétség.
Fogadj el, ami most sírbolt, élet lesz, ragyogás.
Felhők ravatalában életre kel, aranyszínű áldás. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda, Izsó napja van. Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|