|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 M
Ám néha ugyancsak jól jön ez is,
lelkem derűs, bent szállnak a dalok.
Jól jön a csönd, az árnyék, meg a fény
és nem kellenek a harsány zajok. |
|
 M
Nagypapámnak volt ilyen nagyon kérges a tenyere…
Nyakamon látszik öreg inak logó erezete…
Lábaim, már nem akarnak felvinni az első emeletre…
A finom vitaminbombák, számból kihullnak a kerevetre… |
|
 H
A hold egy felhő hátán, lustán elterül,
az ódon ház falára sárga fény vetül,
az égen százezernyi apró lámpa ég,
s ragyog, mint hölgy nyakán a drága, gyöngy-nyakék. |
|
 M
Nagy a csend,meghatódva szorítjuk kezünket
egyre jönnek,az emberek,némán állunk ott
Egyre több az égő gyertyák csodás fénye,
mi érezni kezdjük,de jó hogy vagyunk |
|
 M
S hogyha szilaj csapások vésze ér,
A szétdúlt álmok romjának helyén
Uj érzelmeknek szűz virága kél —
S ez a remény ! — |
|
 M
A Halál völgyében járok,
bebocsátásra várok.
körülöttem sorstársak. |
|
 M
Ülj le padra, feküdj fűbe,
hát hunyd le egy csöppnyit a szemed.
Halld halkan lélegzik a föld,
s a kismadár boldogan nevet. |
|
 M
Hiány-sebemet
Gyógyítsd… eleget.
Beszélj, mit tegyek,
Milyen legyek… |
|
 H
Jöjjön el. Ne féljen. Legyünk jó barátok,
Szeretni mindketten elfáradtunk már.
Szavakkal szerelmet vissza nem varázslok,
Könny se hozza vissza, hullhat egyre bár. |
|
 M
Mi az ember? Tenger cseppje,
Mit a szélvész felkapott,
Harmat, ha virág kelyhébe
Sár, ha porba hullatott. |
|
 M
Ne sírj, csak testem halott,
lelkem szellem, fejed felett ragyog.
Fény lettem emlékeink Napján. |
|
 M
Kit szeret az ember, az, az ő a szívében olyan, mint a fény.
Minden fénynek van árnyéka, mi visszaüt-visszavetülhet.
Örök-életűnek indult ez, de egy változás bizony kemény |
|
 M
Ma ragyogó arccal kéltem:
a világ megváltozott- kérem!
Ahogy tőlem te is - vélted,
nem a világ, szívünk lett éden. |
|
 H
Lehet, anyánk nem szent éppen,
Nem dolgunk eldönteni,
De a lelke oly érzékeny,
Kínjaink ő szenvedi. |
|
 H
Bennem vagy,bevésted magadat,
Szivemben,méllyebben nem lehetne
Rabod lettem,amiröl nem tehetek,
Nem gondoltam mikor megismertelek |
|
Mindenem megvan
mire ember vágyhat.
Testem nem fázik,
gyomrom tele, |
|
 M
Nyugtalanul aludtam az éjjel,
Álmatlanul forgolódtam a holdfényben,
Rekkenő volt a hőség bőséggel. |
|
 M
Hatvankilencen
Tudom, jóság… vízió!
Befogadó… nincs!
Éj… belénk furakodott! |
|
 M
Az én erdöm, ott a Tisza parton
a folyó és a töltés között él,
az én erdöm, az egy örökös rab
a kubikos gödrökkel bezárva. |
|
 M
Szerepünket tanulatlanul játsszuk,
És még súgó sincsen,
Hogy súgjon,
Amikor tévedünk.
|
|
 H
Nap és a Hold fény-testvérek,
éjjel-nappal keresgélnek.
Bújócskát játszanak,
felhők mögé elbújnak.
|
|
 M
Futok fehér havon, sebes sítalpakon.
Futok és jár agyam:
van éltemből haszon? |
|
 M
Erősnek lenni, kitartani...
reményhintán fogócskát játszani.
Fénygyöngyök közt mosolyt gyűjteni,
bánatot rossz kedvet messzire elűzni. |
|
 M
A nyugvóra térő nap a horizonton
a felhőket rózsaszínre festi éppen,
és csodálva nézem, ahogy madársereg
repdes fent az égen. |
|
 M
Kint ért a kertben a naphasadás,
gyönyörű és oly nyugalmas a reggel.
Még az aranyfényben tündöklő nap is
békésen és oly boldogan kelt fel. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
