|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Kanyargós, poros út a mezőn át vezet,
hajdanán legelő, akácerdő mellett.
Nézem a bókoló pipacs virágot,
társát a vetés szélén már nem találom. |
|
 V
Te vagy nékem a boldogság,
leges- legszebb rózsa a kertben,
hangod, mint a csalogányé,
senki se dalol nálad szebben! |
|
 M
„Magtestvérem, nem jó élni.
Nem tudok már jót remélni.
Majd megfagyok! Jég a fészkem,
hátamon a halált érzem. |
|
 M
Most fájnak már a füstté váló tervek,
eltékozolt álmok, eltemetett vágyak.
De mit is tehetne, aki későn ébred,
homokóra-percek gyorsan tovaszállnak. |
|
 M
Már nagyon régen csak az lehet,
Ki szeretetéből, (minden kincséből)
Önzetlen drága szívvel csak osztogat! |
|
 M
Fürdess meg hideg szikrázásodban,
mint a nagyhéti ének fürdik a nyitott égben,
és nézd a lángot, hogy a helyem az istenek mellett elnyerjem. |
|
 M
Pihenve a tűznél,álmodozván,
Úgy érzem mintha én lennék az
Utolsó mohikán !........ |
|
 M
Iskolától, tanároktól búcsúznunk kellett,
Kínt várt ránk a nagybetűs élet, egy új kezdet.
Dönteni kellett: munka vagy továbbtanulás,
Bárhogy döntöttünk… biz’ egymástól elszakadás. |
|
 M
Már messzire ment,
Én csak vágyódok érte…
Ő adott éltet… |
|
 M
Önállóságában, magabiztos is lesz,
Ezzel arányosan, értelmes, okos lesz!
Szülője nem érti, fájdalmát ringatja,
Így kell ennek lenni, gyakran mondogatja! |
|
 M
Az égbolton volt csak egy kék kalap,
s míg hunyorgott sok felhőfolt alatt,
az Isten bámulózott valahol,
egy simlisapka árnyéka alól. |
|
 M
A fűre leheled,
Aki a zord telet
Tavaszba temeted, |
|
 M
Ha te jobbá leszel,más is jobbá lesz majd,
a felvilágosodás lámpája kigyullad.
Futótűzként terjed szívekben - lelkekben:
krisztusi változás honol emberekben. |
|
 M
Oly szép vagy te most is, mint annak idején,
mikor vágyakoztál az álmok szigetén!
Édesanyám ne sírj, cirógass most újra,
ott leszek fázós éjjelen melléd bújva. |
|
 M
Ki gondolta volna,
hogy íly rövid az élet
és egyedül kell, hogy élj? |
|
 M
Körbe táncot járva
Mehetünk a bálba
Színesen lobog már
A szerelem fája. |
|
 M
engedd el türelmesen azt a hullni készülő cseppet
míg bőrödön pereg
tűhegyesen bök beléd a lét
érzed átható illatát |
|
 M
Anyák napja van az árvaházban,
a gyerekek arca színtelen megint.
Kis gyerekek szemei könnyben áznak;
pár gondozó az égre feltekint. |
|
 M
Emléked nekem megmaradt,
Szívem érted, majd meghasadt…
Emléked nekem megmaradt… |
|
 M
Tudod nagyon jól, mint érez a szív,
Midőn szeret és mi óhaja:
Tudod azt, hogy ha így szenved a szív,
Csakis eggyel gyógyítható baja. |
|
 V
Tenger partján, magas hegyen
állt a tündérvár.
Itt uralkodott a mesekirály.
Fehér sirályok röpködtek, |
|
 M
A híd alatt nem fúj a szél
Ide lent lakik a két legény
Jean és Paul két jó barát
Híres párizsi nagy vagány |
|
 M
Bedobtam egy érmét a vízben,azt
mondták,itt ez a szokás,kivánságod
teljesülni fog mielőtt az év lejár ! |
|
 M
Magyar, ki honát megveti
És mindent, ami nemzeti,
Mindegyre szid, mindegyre mar: |
|
 M
nagy útra kelt, mint egy fenség,
s zúgatta a Bihar-hegység,
mostak, leltek égi kegyként
aranyat a folyó mentén, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 08. szombat,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
