|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Kiskertemben kék színű jácint,
Fejecskéje földig hajlik, int.
Rózsaszín rózsám színe rikít,
Bukéja bódít, lelket gyógyít. |
|
 M
Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek,
Hajamban barnáról, őszesre változtak a színek.
Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, |
|
 M
Ó boldog te! ő sirata meg téged,
ifju tagjaidat sírba ő tevé,
Hányszor ázott könnyeitől sírod,
Midőn dalaival tele ülteté. |
|
 V
Halkan susog a hajnali sötétben
magadra húzott takaród szövete,
amikor megfordulsz mellettem
puhán,sóhajtva,kéjesen nyöszörögve. |
|
 V
Tegnapok zúgó patakja csobban, redőibe zárva,
Virágtengerben tovaúszott a végtelen bánat.
Felszáradó könnyek, győzedelmi zászló,
Poklok poklát megjárva, elcsitult a jaj szó. |
|
 M
Szóképeket írni : amit látsz és érzel,
majd hasonlítják versem a zenével.
Ami a szívemben ; a tiedben is az van,
olvasod versem ; én ölellek gondolatban. |
|
 M
A magyarázat hazudik.
Az emberek tudják ezt,
elfogadják vagy elhiszik.
Semmi sem változik. |
|
 M
Lelked is fáj nagyon.
Fáj nagyon…
Váratlanul ért. Hogy tehette?
Hogy tehette? |
|
 M
Ablakomban, szürke esten,
Üldögélek, semmi kedvem,
Munka nélkül, tétlenül
Sok, sok percem elrepül. |
|
 M
Pazar síkságokon
Csak a szél rohan
Üldöz porördögöket
Hoz lusta Fellegeket |
|
 M
Lábnyom a virágok közt, olyan illatosan puha,
mint ezernyi rózsaszál, ha a réten virítana!
Meglátnám százszorszép virágom nyílását,
én akkor a lelkedig, dúdolnám sírását! |
|
 M
Most már minden késő,se szavak se tollam,
Isten maradt az utolsó támaszom,
akárhogy volt is,én magyar maradtam,
s veletek leszek,ha végleg távozom. |
|
 V
Erdőn,mezőn barangoltam,
néztem a virágos szőnyeget.
Madarak csicsergése felverte
a csendet. |
|
 M
Tele van a cseresznyefám
Reményteljes virággal!
Ó, csak termésem is lenne,
Segítsd Uram, imámmal! |
|
 M
itt csorgatta lelkét, szívét,
ez a vízbe mártott vidék,
szép várost szült vad deleje,
s szerelembe esett vele, |
|
 V
Amikor kisgyermek voltam,
anyám nem mosolygott rám,
férje halála után szült engem árván.
Szigorú anyja gondjára bízott engem, |
|
 V
Am Himmel wie Sterne
der Sonne nicht ferne
dereinst dort stand;
doch jetzt wie das Staubkorn |
|
 M
Jő kikelet
Mint langy lehelet,
Ébred a környezet. |
|
 M
Évek teltek, és sorra múltak,
vörösben izzott az erdő, s a
fákon a levelek csak hulltak...
túlcsordult fájó pillantása. |
|
 V
A Szó Istennél volt,
és Isten volt a Szó.
Isten Szóval teremtett,
és minden úgy volt jó. |
|
 V
Egykor rózsabimbó volt,
Érte égett lázban szívem,
Felserdült és kibomolt,
Kivirágzott teljes díszben.
|
|
 V
Színes varázsszőnyeget
terített
a földre. Zöld pázsitot a
fekete göröngyre.
|
|
 V
Lélekben, Veled vagyok
Két kezed simogatom |
|
 V
A tavasz, lélekderű fokozó,
Tél már elment, ő nem tiltakozó.
A léleknek utólagos adó
A tavasz… lélekderű fokozó.
|
|
 V
Egy rózsabimbó volt ő
akiért a szívem lángolt;
ki nőt, és a bokrok közt
gyönyörű virággá vált ott.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 08. szombat,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
