Szeretlek
Írta: Notte di Luce Dátum: Szeptember 11 2008 20:07:04
T
Midõn szobánkba értem,késõ éjjel volt,
Acélhangja élvesztett, mint csupán egy folt...
Teljes hír
Midõn szobánkba értem,késõ éjjel volt,
Acélhangja élvesztett, mint csupán egy folt...
Arcára nézve, lelkébe látva, csak gond
Amit gondolt, szívbõl érzett, s mondotta volt:
"Szeretlek,...annyira szeretlek..."
A sötétben a csend fülsiketítõ volt,
Ajkat ajkamra és szívet szívemre font...
Meleg, erõs karjába szaggatottan vont,
Férfiként nem akarta, de mondotta volt:
"Szeretlek,...annyira...szeretlek."
Mindent elfelejtettem, mi azelõtt volt,
Érezem, fagyos tüzet bennem lánggá olt,
Ez a vágy gyilkos, bennem mindent rombol, ront.
Forró szenvedéllyel csókólt, s mondotta volt:
"...Szeretlek, annyira...szeretlek."
Minden átalakult, ami ezelõtt volt,
Életünk rózsája halványszín szirmot bont...
Szirmairól harmattcsepp-milliókat ont.
Nem szégyellem, én érzem, s õ mondotta volt:
"Szeretlek,annyira szeretlek!"