Elmúlás õsszel
Írta: jomolnar Dátum: Szeptember 20 2008 20:52:55
C
sötét erõ a természet felett
ágról-ágra hajtja a megriadt szelet
Teljes hír
Fázós, ködös õszi délutánon
elmúlásról mesél a csend
dérütötte komor fákon
a vérvörös folt már megjelent
sötét erõ a természet felett
ágról-ágra hajtja a megriadt szelet
latyaksárba hull a vérfoltos alom
elvérzett a nyár a nagy vadászaton
mélyen húsába vájta fogát
ez itt a vég ,s nincs tovább
a vadászat talán már véget ért
az egykor zöldellõ üde tájon
ontja a vért, a drága vért
fagyos testtel végleg elpihen
s könnyezve borul rá az alkony
ónos ködével búsan, nesztelen
csillagok fénye kering a légbe
hûs alkony hálójába remeg
mutatja az irányt, ami örök
néhány levél pereg a szélben
s eztán csak csupasz ág zörög
mi az, hogy örök, mi itt a cél
s mi az mit ember felfog, remél
hol van a kezdet, mit jelent a vég
hisz a csillag is eltûnik, lassan kiég
hamvai széthullnak a mindenségbe
majd csillag-kohóba betérve
a végtelen tér mozgó szövetébe
hamuból munkál új csillagot
tanulva nézzünk a csillagos égre
mert azt mondja az égnek fénye
hogy holt alomból alkot
a természet zöld vadont
s új hajtások törnek az égre
burokba növelve új magot