Álomba szunnyadó tikkadt nyár varázsa
Õsz lehelet járja szívem szirmait
Hulló avar borítja a földet
Ráhinti némán fáradt csókjait.
Még vágyón fürdeti a Nap a tájat
Sugarai simítják hullám arcukat
Utolsó sóhaját vakítva szórja
Színei átfestik a zöld lombokat.
Kék ég fájón könnyeit teríti
Elhullajtja utolsó cseppjeit
Smaragd mosolyát aranyra váltja
Gyöngyeit szitálva szemezi.
Fázó levelek dideregve bújnak
Titkolva vénült arcukat
Ölelkezve erdõtáncot járnak
Kapaszkodva lejtik kórólábukat.
Lombszõnyeg zizegve billen
Keringõ léptek halk neszén
Télbe fordulva magányba zárja
A megváltó felébredést.