A mélységbe húz le a fáradtság,
Oly elérhetetlen egy szebb világ.
A mesebeli szigetnél zátony-háló,
Nem engedhetem le horgonyom.
Távolról nézem az édeni helyet,
Bús arcomon folynak a könnyek.
Egy angyali lélek nekem integet.
Ebben az életben nem ölelhetem.
Látom fájdalmát szép szemében,
Szívembe szúr mérgezett kard éle,
Hallom szerelmes-félszeg szavait,
Érzem szenvedését. S a szél süvít.
Hajómat elsodorja a hullám ereje.
Soha többé nem találok vissza ide.
Õrült vihar tombol a nyílt tengeren.
Boldogságom meg sohasem lelem.