Jó lenne még egyszer odahaza lenni
árnyas fák alatt hazafelé menni
osztozni a szülõkkel örömben és gondban
szeretetben élni békés otthonunkban
a kapunál Bodri, a hû kutyánk várna
jöttömre örömmel körül is ugrálna
az addig csendes udvar el kezd lármázni
az éhes baromfinép tovább nem tud várni
mindegyik várja a kiérdemelt jussát
szecskázott csalánért egymást már tapossák
A felcsendült zajon ébred az élet
serken a kedvem, pezsdül a vér
illatát érzem a készülõ ebédnek
szinte látom, hogy sül a kenyér
A múlt ködébõl Anyám is kilépett
hallom léptei régi neszét
nevetõ szemét, ahogyan rám nézett
karjait, amint felém tárja szét;
Emlékeket kavar a temetõ szele
gyertyák lángja élénkebb lesz vele
lassan visszatérek a való világba
a való világnak dübörgõ zajába
kapzsi emberek útvesztõjét járom
sok az álnok és csaló széles e világon
szerelmet, hûséget pénzért is adnák
pénzért, hatalomért egymást is taposnák;
szomorú a hely, a Nap mégis ragyog
otthon voltam, és én boldog vagyok