Hittem
Írta: Deathgirl666 Dátum: Október 25 2008 05:10:11

---

T

Sokszor hittem, hogy szállok majd,
De egy örök álom a földön tart.

---

Teljes hír

---

Hittem....
Sokszor hittem, hogy szállok majd,
De egy örök álom a földön tart.
Vágyak tengere, zuhog felettem,
Egy örök szépet kerestem.
Megtalálni nem volt nehéz,
De megtartani keserû édes méz.
Lelkem éget, õrjöngve lángolok,
Te távol vagy, és nem vagyok boldog!
Habár szavaid bennem élnek,
Egy ének hajnalonként ébreszt.
Csak nézek, és álmodom,
Tudom te lettél volna a holnapom.
De én mégis elengedtelek,
S ostobán a mélybe löktelek.
Nem vártam szavakat, se boldog jövõt,
Csak megértést, egy édes ölelõt.
De gondjaim súlyosak voltak neked,
Talán ezért volt hogy ellöktelek.
Az ébrenlét már úgy fáj nekem,
Egy örült képzeletbe repkedem.
Nem várok , és semmit sem keresek,
De félek hogy nélküled élhetek.
Kegyetlen játék ez az élet,
Mert mindig azt veszi el, ki
talán nekem az örök lélegzet.
Sorsunk egy adott fonál,
Mit magunk fonunk tovább.
S bennem, már annyiszor elszakadt,
Te voltál ki újra csomóztad.
De én önzõ és kegyetlen voltam,
Mikor megjavítottad én újra romboltam.
És most fehér szárnyaim feketék lettek,
Üdvözültbõl kárhozottá tettek.
Habár lelkem még talán hófehér,
De mit veled tettem, örökké elkísér.
Nem várom hogy megbocsáss,
Hiszen mindig én voltam a hibás.
Szerelmem túl mély és féktelen,
Csak bántok, de azt oly mélyen.
Pedig csak magamnak akartalak,
És ezért ostobán a pórba dobtalak.
De hidd el ez nekem jobban fáj,
Mert meghallgatni te sem akartál.
Nem vártál már szavakat,
Szárnyat bontva tiportál várakat.
De lelked neked sem tiszta,
Mert mi régen volt úgysem hozod vissza.
Tudom neked is fáj,
De sorsunk mégis egy irányba jár.
Félek, untalan várok álmokra,
De már oly hasztalan.
Eldobtalak talán örökre,
Nem várom hogy megbocsáss,
és ne engedj el, talán végleg vagy örökre!