Virágfelhõk száguldoznak az égen,
felkorbácsolják az érzelmeket,a mélyben.
Míg bennünk félelem és fájdalom dúl,
a szív nem tudja meddig dalol.
Szófoszlányok a szélben söpörnek,
közben az égbõl a fejemre böknek.
S nem kergetem a reményképeket
tudom, ez a vonat nem értem jött el.
Kíváncsiságom mégis töretlen
nem hagyom, hogy a sötétség bekebelezzen.
Elmúlásom a homályba vész,
s egy új élet kezdete költözik belém.
Virágfelhõk gyülekeznek újból,
de én már a felszínen sodródom.