Tekinteted oly gyengéden simogat,
Édes szavaid megvígasztalnak,
Nevetésed erõt ad.
Az én csillagom vagy,
Fekete életemnek fényt adsz,
Hogy éj-sötétben létezzek, te nem hagyod.
Boldog lenni, boldoggá tenni akarnál vajon?
Vagy a harcban feláldoznál?!
De így is megérné.
Mert nagyon szeretlek.
Téged látlak minden percben.
Együtt széttörjük átkozott bilincsed.