A nagy felhõrengeteg között
Magasan Gloria száll.
Földöntúli hang hall:
Szól alant a táj.
A lombok zöldek és buják...
De nem, amott egy kicsi ág:
Csenevész és kopár,
Bár emésztené meg a láng!
S mind így szól:
'Te nagy, óh Gloria
Szálljon ránk koszorúd,
Jöjjön vígságunk kora!
Õ nem szól, nem felel.
ágyan libben a fára,
Nem a zöld felé száll:
Csendben ráül a kicsi ágra.