Eltelt ez a nap is,
Az esõ egész nap esik.
Elnéztem bájos arcodat,
Melyen mosolyod megcsillant.
Láttam szemedben a tüzet,
Pillantásod szinte éget.
Ahogy kezed kezemhez ér,
Épp megdörren az ég.
Villámok fényében szeretkezünk,
Nincs idõ, tér, csak mi magunk.
Elrepül így könnyen az éjszaka,
Megpihenünk egymással összesimulva.
Hallgatom szíved dobbanását,
Elképzelem szemed ragyogását.
Egy kérdés ötlik eszembe:
Miért is szeretsz Te engem?
Megkérdezni most nem tudom,
Fekszel, az igazak álmát álmodod.
Egyvalamit viszont megtehetek,
Leírom, miért szeretlek én Téged:
Szeretem, ahogyan nézel rám,
Szeretem, ahogy ajkad éri szám.
Szeretlek, mert figyelsz rám,
Szeretlek, mert gondolsz rám.
Szeretlek, mert Veled lehetek,
Szeretlek, mert megnevettethetlek.
Szeretlek, mert Hozzád bújhatok,
Szeretlek, mert hozzám tartozol.
Szeretlek, mikor mosolyogsz,
Szeretlek, mikor átkarolsz.
Szeretlek, ha nem is vagy velem,
Szerelmem irántad végtelen.
Szeretem érezni az illatod,
Szeretem, ha fejed ölembe hajtod.
Szeretem simogatni testedet,
Szeretem, ha ez számodra élvezet.
Szeretném, ha mindig tudnád,
Szívem csak Érted dobban már.
Szeretnék most eléd letérdelni,
S kezed Isten színe elõtt megkérni.
Ujjadra gyûrût nem húzok,
Csak ha biztosan úgy gondolod.
De ne aggódj, szabadságod megmarad,
Szerelmem nem gátolja álmodat.