Lélek, mondd miért vetted a testet rá arra,
Hogy a dolgot nem átgondolva,
Bután, a vonat elé ugorva
Magát a halálba taszítsa?!
Mondd, miért kellett ezt tenni?!
Hisz ezt nem lehetett elõre sejteni!
Nem volt az õ élete olyan rossz,
Hogy a halálhoz segítségül hívja a vonatot!
Miért, hisz mikor utoljára beszéltünk,
Egymás öngyilkosságától nem kellett félnünk,
Mert nem volt rá nyomos okunk,
Hogy magunktól, csak úgy mindent eldobjunk!
Mondd miért, és megértem bûnöd,
S a börtönömben többet nem kell ülnöd.
De ha nem mondod, úgy leszel egyedül bezárva,
Mint kisfiú, ki egyedül maradt, s árva!