Vörös illatok fénye...
Halkan csúszó álmok
a tatami fájó gerincén,
szégyenlõsen pislogó lampion
forró testek lüktetésén.
Narancs érintések...
Kardhoz szokott, durva kezek
kibontják a selyem övem,
kaján vigyor, éhes tekintet
mámor ittas, szakés lehelet.
Hófehér csókok íze...
Vörös lámpák könnyei közt,
lehunyt szemek álma mögött,
vágyott szabadság ábrándjai
szállnak lepkeszárnyak hímporain.
Fekete vércseppek bére...
Fáj a tested erõs lüktetése,
kimónóba rejtem szégyenem,
könnyeim vörösre s fehérre festem,
lelkem sikolya, dalolj a szélekben!