Néha suttogó hang szólal bennem
Érzem, a rontás füstje száll felettem
"Hagyd a füstölõs vágyat, a dohányos dacot
Füst nélkül élvezd az éltetetõ Napot"
Valamikor régen ifjú koromban
Kerültem a füstöt, nem dohányoztam
Akkor egy szép lánynak csaptam a szelet
Cigizni kezdtem, lássa nem vagyok gyerek
Elhagyott szerelmem, idegeim bánta
Nyugtatólag hatott ez az Isten átka
Tiszta tüdõm pettyegette a sok kátrány
Most itt vagyok füstölögve, árván
Tudom a dohányzást betegségnek tarják
Sokan a dohányost gyógyít�ni akarják
Évenként egy városnyi füstölgõ tûnik el
A kutyám egészsége mégis jobban érdekel
Olykor köhög,prüsszög szegény pára
Mellettem sok füst mehetett torkára
Az orvosa látogatja, gyakran látja
A cseppektõl javulhat krónikus náthája
Figyelni kell hogy érvelnek az orvosok
De ha gondolkodom, vagy izgatott vagyok
Úgy szememben gyulladt vágy ragyog
Hol a cigim, azonnal rágyújthatok?
Szánom, bánom átkos szenvedélyem
Gyógyító intelmet betartom keményen
Intõ marad nekem már mindörökre
Nem esek senkivel soha szerelembe