Kis éji gyilkosság
Egy barna szempár
a sarkon bevárta a reményt.
kötelet hurkolt a nyakára,
majd perceken át fojtogatta,
s közben néha fülébe súgta:
Bocsika!
A remény kapálódzott,
kékült, zöldült,
fuldoklott szorgalmasan,
majd- úgy múlt ki, ahogy jött,
és velem töltött két évet:
odaadóan, békés mosollyal-
jobb létre szenderedett.
A barna szempár
kacéran nevetve köpte le a tetemet:
Na kelj fel, ilyen az élet.
Azért ne utálj. Tudod, hogy szeretlek.