Tehát most ünnepre gyûltünk.
Még dicsõítünk,
mind addig,
fogunk is....
Míg ki nem
hûlünk.
Utána? Enyészeté testünk.
Lelkünkbõl
kéklõ
égre:
Bárányfelhõt
festünk.
DE!!! Most még a földön állok!
Érzésemmel
még bírok,
Isten! Országodba....
Majd késõbb
szállok!
Ha te nem erõlteted a létet,
papod
gyenge....
Engem "rém"
litániája hiába:
Étet!!
Ott tartott kétkedõ gyanúm,
megszületett
egyetlen fiad?
Légy Isten hát
te az én (rá)
tanúm!
Persze! Túl magasan lakol!
Így ez nem
más!
Szülõszoba
helyett:
Akol!
Állj! Témára most már érve!
Mutass
utat a
homályba
veszett:
révbe!!!
Hívõ vagyok mint a "halász"!!
Ám magyarázat
nélkül....
Megdõlt,
jég verte,
kalász!
Hát életet élni így szabad??
Fele az
embereknek
Istent hisz,
másik fele:
Tagad?!!
Bejgli zabálás után, minden félre!
Teszem
mondókámat,
késõbbre,
állj hit most te az:
ÉLRE!!!