A térbe zárt szobányi melegben
ülök sejtjeim közé feszülve.
A színek formát öltenek szememben
s a fény csokrokat szed az üvegen
és hõjében fagy csappá az ereszen.
Tavaszi szellõ dorgálja a tél
édes éjjeli huncutságai;
olvadón jegében a Nap,
izzad a hó a betonon,
fogasra vágyik a kabát.
Berni pásztor téli bundájából
lihegõ nyelvén hûti a testét,
tányérján étele kínálja magát
s feje a vizes edényre tapad
és csicsergõ verebek hada szedi
énekében a tujamagokat.
A férfi nép hangos alakjai
borgõzében ajkán izzik a parázs,
vállukon fûrész, kezükben a balta,
bicikli szarván lógóban a szükség.
A ma készülõdik a holnapra,
mer túl akarja élni önmagát;
az éj hosszú, rabolni megy
benne lelket-testet a vágy,
az idõ távolsággá nõ.
A térbe zárt szobám melegébe
ülök sejtjeim közé feszülve,
ürességét tölti bennem az öröm,
a kávé, az étel-ital látványa,
hogy nem vitt magával élet halála.
2008-12- 01