Vagyok orkán a háborgó tengeren,
csapzottan hányódva céltalan.
Hajthatatlan,az idõvel is dacoló
riadt tekintetû, õrjitõ félelem.
Vagyok a napsugár érlelte
napraforgó, ki kecsesen hajlik
a lágyan ringatózó szélben,
odasimulva tarka mezõk ölébe.
Vagyok hûs esõcsepp az
égen úszó felhõk bársonyán,
s vigasztaló hang , ha a bánat
kopogtat majd lelked ajtaján.