Félek
Írta: era Dátum: Január 15 2009 09:00:00
T
Gomolyog a sötét felhõ, vonszol az idõ,
visznek lépteim mindig valahová.
Teljes hír
Gomolyog a sötét felhõ, vonszol az idõ,
visznek lépteim mindig valahová.
Kergetem az álmot, várom a holnapot,
múlttal fekszem, s nem ringat az álom.
Ébredésem lassú, mégis menni kell,
hajt az idõ, egyre csak rendületlen.
Ma jó leszek talán, vagy egy gonosz,
kinek semmit sem ér egy kedves mosoly.
Hosszú a nap, hosszú a perc, s hogy
mit hoz az este nem is sejthetem.
Ülök a járda szélén, körülöttem csend,
csak egy pillanat, s én elveszek.
Indulnék, de nincs erõ, lelkembõl hova
lett a tûz, mi egyre csak ûz, s már
az sem érdekel, csak innen messze el,
elhagyott már rég minden reményem.
Sötét és kihalt a város, fázom és én
egyre csak félek, az éjszaka farkasai
mind vérszagra éhes, nincs kegyelem,
nincs bocsánat, húsomba is belevágnak.
Botladozom, hullik a könnyem, kiáltok,
de senkit el nem érek, kezembe temetem
az arcom, hogy többé senki se lásson,
lelkem húrjain a magány járja a táncot.