Lágy muzsika hangja száll az esti széllel,
átkarolva szorosan simulok az ölébe.
Ölelem most akár az egész világot,
s úgy adom hírül, hogy mennyire imádom!
Nincs nappalom se éjjelem már nélküle,
csak érte dobban szerelmes szívem,
s nem múlhat el óra és a perc, hogy
ne mondjam ezerszer, örökre kell nekem.
Akarom látni kedves mosolyát, érezni
hozzá bújva börének selymes illatát,
csak nézni azt a gyönyörü kék szemét,
símogatni, ahogy párnámra hajtja fejét.
Kacagva kergetözni a tarka mezön járva,
virágok közt megpihenve vágyni a csókjára.
Gyengéden átadni magamat e csodás percnek,
mikor forrongó szerelmünk végre beteljesedhet.