Járom ez erdõt kóborolva
a fák közt a nap kacsingat.
Kispatak zúgását hallgatom,
madárdal kisér el utamon.
Megpihenek a selymes fûben,
az öreg tölgyhöz odadõlve.
Nézem e csodás nyári tájat
elbûvöl a pompázó zöldje.
Bogárka ugrik a mohára,majd
eltûnik a cserjék sûrûjében.
Halk nesz marad csupán utána,
de még csak levél sem zizzen.
Arcomat lágy szellõ cirógatja,
akár a pirosló bazsarózsa.
Nyugszik lassan már a lélek,
húrjain játszik a csend zenéje.