Lettél immár a jeges ûr lakója,
Ahová egyszer én is elmegyek;
Eltört éjjel az óra mutatója,
S Rád omlottak a végsõ fellegek.
Reménykedem, hogy boldog is lehettél,
Úgy negyven évvel ezelõtt talán,
S tán véghezvitted, amiért születtél,
Mielõtt most elköltöztél,
ANYÁM.
Reménykedem, hogy voltak fényes évek
Az Életedben egyszer hajdanán,
Sok szenvedés közt pillanatnyi élet
Jutott talán még Neked is,
ANYÁM.
Az óra áll,
Az idõ véget ért,
Mindent elvitt a Lélek
Semmiért;
Nincs már jövõ,
Most megszûnik a múlt,
A Semmi sír,
A Minden ûrbe hullt;
Hiányod hallgatag,
Üres kabát,
Legyen Veled
A Béke
Odaát.
(ÉDESANYÁM, ÖZVEGY PETE TIBORNÉ, született BORSAT IRÉN emlékére;
elhunyt 2009. január 19-én, éjszaka)