A kerítés lécei felett
álmosan pirkad a Nap;
a csupasz világ
érintésétől lágyan megremeg.
Indulásra nógat a kényszer,
s halvány akarattal indul a láb.
Tisztul szemed tükre, mit
élesen karcol a reggeli fény;
boldog mosollyal
legszebb szirmát bontja az ég.