Még a petróleum lámpák korában
valamikor közel egy évszázada
öröm költözött egy nádfedeles házba
megszületett egy cipész család fia
zúgnak a harangok,
s a keresztelőre hívó dallamára
egy új életet bocsátva útjára
a harang ekkor még énekelt, dalolt,
az utolsóelőtti boldog béke éve volt
majd csaták zaja törte meg a csendet
elnyomva a zengő harangok zaját
házukon is gyász lobogó lengett
apja is elvérzett védve a hazát
majd a harangok dala újra éledt
lassan visszatért a régi élet
iskola, munka, cipész hagyomány
hangzott a harangok dalán
de a harangok ismét elhallgattak
úgy hitték, már vége a dalnak
és a torzult emberi értékek talaján
törés lett az évszázados harangok falán,
a világtól elzárva csalódott a honban
és új hazára lelt a ködös Albionban;
Most elmúlásról szól a harang
búsan búg a búcsúzó hang
hirdeti az elkerülhetetlent, a halált
és hogy a vándor, kit messze vitt a sorsa
ősei földjén örök nyugalmat talált
(2005-ben 92 évesen elhunyt Nagybátyám emlékére)