Újjászületés
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Február 05 2009 07:57:18
H
Isteni festmény éled az emberi szívben, oly lágyan,
pasztell színnel van festve a mennyei táj.
Csendes szépség, rend és béke uralja e képet,
sóvár szemmel néz(i) vágyva az emberi szív.
Teljes hír
"Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg Isten országát.
/János 3, 3./
Isteni festmény éled az emberi szívben, oly lágyan,
pasztell színnel van festve a mennyei táj.
Csendes szépség, rend és béke uralja e képet,
sóvár szemmel néz(i) vágyva az emberi szív.
Mint váratlanul támadt vérzivatar, jön a Sátán,
hozza a feslett, rőt, felkavaró vöröset.
Eljut a szívhez, s lángba borítja a mennyei tájat,
pusztul mind, ami szép, terjed a rút televény.
Mint tűzvész lángtengere perzseli szerte a földet,
úgy pusztítja a bűn emberi szívben a jót.
Kormos üszök feketéjén véres zsarátnoka fénye
átüt, jelzi a vészt: újra kitörhet a láng.
Fázón reszket a lélek, hova fusson a bűntől,
sír a magányos, a bús: nincs menedékjoga rég.
Áll rendületlen az Édenkert kapujában, az angyal,
mint hűséges őr, ég a kezében a kard.
Látja az árva, a bajbajutott, jaj, nincs menedék,
tűz van elől, és tűz lángol a háta mögött.
Sírva sikoltja: Én Uram, én Istenem, Te segíts!
Égeti szívem a bűn, légy Te, ki megszabadít!
...
S tiszta vizű üde forrás bújik a pernye alól. Még
táncol a Bajkeverő, döngöli bőszen a port,
víg örömünnepet ülve a balga talán nem is sejti,
pusztítása után hittel pezsdül e táj.