Elengedlek
Írta: era Dátum: Február 07 2009 16:39:38
gy
Szeretni tudtalak, a széltől is óvtalak,
mindegy mit tettél,a szívemben hordtalak.
Teljes hír
Lassan nyitom szemem a világra,
nem akarom látni és senki se lássa
hogy őrlődik porrá a lélek, ahogy
ráeszmélek,hogy most már tényleg vége.
Hurcoltam sebeket,ejtettem is párat,
mégis ott volt a tudat,hogy rám várnak.
Ott volt az érzés a bizakodás,hogy
létezik az önzetlen összetartozás.
Hiába bántottál, hiába sebeztél,
nekem sokat jelentettél,s bár kósza
ábrándot kergettem a viharos széllel,
csak hideg számítás, s ámítás a vége.
Szeretni tudtalak, a széltől is óvtalak,
mindegy mit tettél,a szívemben hordtalak.
Most ahogy mégis feléd kezemet nyújtottam,
kővé dermedt a szíved, elfordítottad arcodat.
Lassan nyitom a szemem a világra,mára már
más ember lettem,s nem ragaszkodom hiába.
Nem gyötröm magam s tovább nem szenvedek,
elengedlek lassan, csupán fájó emlék leszel.