Kisfiamnak
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Február 09 2009 17:59:12
H
Amikor picike voltál,
mint az ujjam, oly pici,
selyem-vízben lubickoltál,
felértél a szívemig.
Teljes hír
Mócinak
Akkor,
Amikor picike voltál,
mint az ujjam, oly pici,
selyem-vízben lubickoltál,
felértél a szívemig.
Ujjacskáid, öt kis szirom,
s karod, mint a virágszál,
ide-oda hajladozott,
még nem tudta, mit csinál.
Ide tévedt, oda tévedt,
kalandozott napestig,
kicsi szádat felfedezte,
s ő lett az első cumid.
Apró, gyöngy-szem fogak nélkül
beszélni még nem tudtál,
mégis-mégis szavak nélkül
annyi mindent elmondtál.
Elmondtad, hogy honnan jöttél
égi-gyermek, kis csillag,
álomképekben meséltél,
tanítgattál nap mint nap.
Tőled tudom, hogy az Isten
szeretete a miénk,
s ha a Sátán tör ellened,
tapodjam kígyó-fejét.
Hogy a legszebb ajándékom
Jézusunk szent mosolya,
hogy az Isten tenyerén hord,
s úgy visz, úgy emel haza.
Amikor picike voltál,
mint az ujjam, oly pici,
erős arany-fonált fontál
szívedtől a szívemig.
Együtt sírtunk és nevettünk,
áldott minden közös nap,
amit együtt eltöltöttünk,
én a föld és te a mag.
1999.