Kopott színpad száraz pora pihen,
Fénytelen függöny sárga rojtja libben.
Hallom, hangolnak a zenészek,
Hegedű szól, cimbalom, merészen.
Tánc előttem, tánc utánam,
Izzasztó izgalommal a deszkákra léptem,
A lent ülőkre, s a párom szemébe néztem,
Kezem a derekán, keze a vállamon,
A sok táncot ma nekik átadom.
Zenészekkel vígan jártam,
Csárdás, forgás, pörgés, amikben hittem,
Padka pora száll, a szoknya lippen,
Taps a jutalom, a szívem kalapál,
Megmutattuk, jól sikerült valahány.
Megtaláltam, eltanultam,
Mellényünkön sorban álltak a pitykék,
Fényüket az évek apránként magukkal vitték,
A száz éves szoknyák nagylevegőt szívtak,
Egy ideje már mesés történelemmel bírnak.
A titkot megmutattam,
Bor vár az asztalon, ünnep ez a mai,
A finom étkeket kár lenne kihagyni,
Koccintsunk hát az évekre, és a farsangra,
S ha el is múlt, a jókedvét itt hagyta.
Tánc előttem, tánc utánam.