Börtönben raboskodom,
S még a napot sem láthatom.
Örökkévalóságként múlnak a percek,
Csak azt várom, hogy szabad legyek.
Minden éjjel a szabadságról álmodom,
Hogy e hideg, nyirkos helyet örökre elhagyom.
Bárcsak mehetnék, merre szívem vágyik,
Bárcsak lenne új életem, egy szebb, egy másik.
Fáj a szívem, hogyha arra gondolok,
Hogy a szabad emberek mennyire boldogok.
Minden egyes perc tíz évnek tűnik,
Ez a fájdalom bennem soha meg nem szűnik.
Szeretnék szabad lenni, mint a madár,
Mely, ha úgy tartja kedve,magasan száll.
Szeretnék egy kicsit a magam ura lenni,
A sorsom felől egyedül dönteni.
Szeretném azt tenni, amit csak akarok,
Hogy ne kelljen magyarázkodnom,ha szomorú vagyok.