Kedves szomszéd, már megbocsásson
nem egy boszorkány van e világon
aki képes arra varázserejével,
hogy állat bőrében tűnjön fel
No de az már mégiscsak hallatlan
a nejem eltűnt úgy ahogy van
azt a kedves , rendes nőt
macska képében látom viszont őt
Vitathatatlan őnagysága az
szeme villanása csaknem ugyanaz
meg ahogy jön hízelegve, dorombolva
megcsap kedvesem imádott illata
Nem elég, hogy házuknál lődörög
reggel, este, ha esik, ha dörög
no de az mégsem helyénvaló
hogy kutyájuk körötte sündörög;
mégis ki ez a kutya, honnan való ?
Már mindentől elment a kedvem
a nejem boszorkányként játszik velem;
hát ezt érdemeltem, ki érte él, hal
hát vesszenek, le a boszorkányokkal !
( Heinrich Heine: Die Hexe c. verse alapján)