Variációk 2
Első mondat: Éhes volt, mint mindig.
Utolsó mondat: - Így megy ez – böfögte fel a fájdalmas igazságot két harapás között.
1.Magány
Éhes
volt,
mint mindig.
- Így megy ez –
böfögte
fel
a fájdalmas
igazságot
két
harapás
között.
2.Magány
Éhes volt, mint mindig.
Az egyedüllét korgó kínjában falni kezdett.
- Így megy ez – böfögte fel a fájdalmas igazságot két harapás között.
3. A cet
Éhes volt, mint mindig.
Mondhatni, ki volt éhezve az igazságra. Nem is rágta, csak nyelte, nyelte.. Étvágya kielégíthetetlennek tűnt. A teljességre vágyott. Kettős kényszer szorította és ösztökélte, a vágy a tökéletes igazságra és a szabadulás tőle, az élvezet tobzódása és az émelygés egyszerre, egy időben, örökkön-örökké. Érezte, hogy szenvedélye túlnő rajta, megeszi, felfalja, bekebelezi és lassan megemészti, de tenni képtelen ellene… Úgy kezdődött, mint egy elhivatottság, mint isteni sugallat, mint Mózes csipkebokrának szava. De tudta, ő nem Mózes. Ő míg él, várja a város ellen kiáltót, hogy bekebelezze, majd kihányja.
-Így megy ez – böfögte fel a fájdalmas igazságot, két harapás között.
4. Mókuskerék
Éhes volt, mint mindig.
És folyt belőle a szó, mint a patak.
-Figyelj csak! Nem érted, hogy megy ez? Mi? Gőzöd sincs, hogy mi van. Elmondom én neked… Az van, hogy a reggel, az mindig gáz. Felkelsz, és hót üresnek érzed magad. Üres a búrád, üres a bélésed. Gondolj bele, egész éjjel nem burkoltál semmit. .. Egy jó van a reggelben: a reggeli. Tudod, alkalmazom az okosságot…Ismered?…Reggelizz, mint császár, ebédelj, mint polgár, vacsorázz, mint koldus. Ez királyság!!! 5 hambi, egy liter bociszörp, azt puszi! Kerek a nap! Szép a világ! Csak dolgozni ne kéne!... Na, most már mindegy. Csak mész, mint birka a vágóhídra. Gyaloggalopp, aztán két heringesdoboz, utána a féregvasút. Tök gáz, utálom, csak a csokos buci miatt nyomulok arra. A meló? Hát…ne is beszéljünk róla! Itt még az okosság se nyerő. Ha-ha!!! Mint egy polgár? Üzemi konyhán? Hát ez vicc! Ha nem lenne ott a kávé, meg a csoki ’otómata, hát éhen halnék délutánig. Hazafelé bedobok még egy kis pizzát, hogy kibírjam vacsoráig… Estére meg koldussá nyúzom a pofám. Ott ülök a kedvenc sorozatom előtt, jókat zabálnak benne, én meg eszem a kefét, meg az okosságot. Tiszta ideg vagyok már, a pasi elhagyta a csajt, átejtette, csak a lé kellett neki. A Barbi-babára hajtott a szemét, a másikat meg csak levette. A rohadék! Ilyenkor aztán bőgök egy jó nagyot, benyomok a fejembe egy zacskó pisztáciát és rohadtul érzem magam.Na!...
-Így megy ez – böfögte fel a fájdalmas igazságot, két harapás között.