Szív
Mindig tudja, mi jó neki,
Az, hogy micsoda, azt nem tudja senki,
Sosem hazudik a szemedbe,
Csak ő legyen kényeztetve,
A maga útját megszenvedve,
Ami kell azt megszerezze,
És gyümölcsét pedig élvezze,
Vagy mindent elvesztve,
Saját magába temetkezve,
Lassan kővé dermedve,
Leoldani lehetetlen,
Csak nehéz munkával, de rendesen.