Lila tátikák zokognak a szélben
Komor fenyőfák szomorú tövében
Egyszer csak leszáll egy bogár, s vele az est
Is leszáll a mezőre lassan, csendesen
A csend akkora, hogy szinte már fáj,
Hisz' vihar előtt is csendes a táj
Légy sem zümmög, madár se jár,
Nyomasztó ez a csendes halál
Nyomorult életem így érne véget?
Ezen a helyen, hol birka sem béget?
Nem sirat meg senki ezen a világon?
Nem hirdetik ki hetedhét határon?
Nem lesz temetésem cifra koporsóval,
Temérdek virággal, síró rokonokkal?
Igazából nem is bánom,
Ez a sorsom, most már látom.
Magányos életem, magányos halálom.
2005.