Balgán álmodozva élek a holnapnak,
a tegnapba, mint fa gyökere kapaszkodom,
a jelen percei figyelmet nem kapnak,
a semmi vérében színtelen sodródom.
A valótlan mint bűvös muzsika csábít,
rút köntöst ölt a valóság kongó létben,
a tudat lázad, fájdalmat s kínt hárít,
sorompót állítva örvénylő időben.