Iszonyú nehéz az élet,
csupa gond és bánat.
Hulló könnyeinkel évek
hamar tovaszállnak.
A boldog emlékek élnek,
halált az órának,
amikor elszakított téged,
majd megölt a bánat.
A szavak sablonosak, szépek,
de úgy gondolom nem ez a lényeg.
Én üres vagyok nélküled,
Érzelmeimnek nincsen oka.
Egyszerűen meghalok érted.
Talán a végzet is így akarja,
- Kérlek bízzál énbennem
Szálljunk végre szembe a világgal,
küzdjünk meg minden egyes percért.
Nem érdekes, mit gondolnak mások.
Az sem érdekes én mit gondolok.
De kérlek szeress, mert szeretlek.