Halkan rezdül az idő, csermely csobogással,
suhannak az évszakok, méla körforgással.
Alkonyi mélyben várom a fényt,
-szavaid távoli suhogása-
nem tudom hol jársz, van-e remény
félénken csókoló boldogságra.
Kedves, tudod a sóhajtó lét
álomból szövi meg szárnyát,
nem lehet határ tenger mély ég,
hogy elérje vágya tárgyát.
Csillagok által lüktető vér,
a szomjas boldogság átjár,
ábrándos, édes, csalfa az éj,
mely halott álmokkal rám vár.
Feljött lustán a nap, harmat köszönt a tájjal,
nem sóhajt álmot a szív hajnalhasadtával.
Reggeli kábán látom a fényt,
-szavaid távoli suttogása-
nem tudom hol jársz, van-e remény
lágyan csókoló boldogságra...
(2008)