Érintsd a lelkem, érintsd a testem,
engedj közelebb,egyre közelebb,
hallgasd,hogy dobban a szívem,
behunyom szemem,várom a percet.
Simogasd arcom,simogasd lelkem,
a világ bajáról beszélni nem kell,
ölelésed kell,mint egy falat kenyér,
kell ez a csend, most ne beszélj!
Beszél most csillogó szemed,
ahogy vágyakozva nézel csendesen,
s ha majd a hold cinkosan kacsint,
akkor bókolj suttogva kedvesem.
Dobd le magadról, mindazt, ami fáj,
érintsd a testem, s vele a lelkem,
szívemen nyílik már a szerelemvirág,
s lelkemen is ott virul a boldogság.